3. fejezet Technikák, hogy közelebb kerülhessünk céljainkhoz   Lássuk álmaink megvalósulását az „elme tükrében”! „ Íme egy egyszerű recept képességeid fejlesztéséhez: először tanuld meg megtalálni az alfa dimenziót, s tanulj meg ott tudatosan működni! Másodszor használd képességeidet, hogy közreműködhess a bolygónkon lévő problémák megoldásában, hogy segíts bolygónkat az élet jobb helyévé tenni! Ha ezt a két dolgot megteszed, életed minden területén boldogulni fogsz.” - José Silva A következőkben röviden szó lesz néhány agykontroll-módszerről. Leginkább azonban mindenkinek azt ajánlom, hogy végezzen el egy agykontroll tanfolyamot, amely amellett hogy hasznos, rendkívül érdekes is! Mindössze 4 nap (2 hétvége) alatt elsajátíthatjuk a fontosabb technikákat. José Silva (1914 – 1999) Röviden a meditációról  José Silva , az agykontroll „szülőatyja” - hivatását tekintve elektroműszerész - 1944-ben kezdte kutatni az elme kihasználatlan lehetőségeit. Tíz gyermeke van, s c

Életünk javítását hátráltató egyéb lehetséges tényezők Félelem a hibáktól Ne féljünk attól, hogy hibázunk! Gondoljunk csak az első lépéseit próbáló kisgyerekre! Eleinte mást se csinál, mint hibázik. Mozgása összeszedetlen, egyensúlya bizonytalan. Gyakran elesik. Mégis feltápászkodik, újra megpróbálja, és a végén sikerül neki. Esetenként abban a hitben élünk, hogy mindent már elsőre tökéletesen kellene véghezvinnünk. Ha látunk egy sikeres embert, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az ilyen ember születésétől fogva sikeres, képességei nem szerzettek, hanem adottak. Gyakran úgy tekintünk másokra, mintha nekik nem kellett volna megdolgozniuk a sikerért. Köztudott, hogy a már említett Edison rengeteg anyaggal kísérletezett, mielőtt rátalált a villanyégőhöz szükséges megfelelő izzószálra. Minden próbálkozása kudarcba fulladt, egyetlen egyet kivéve. Így születhetett meg a villanyégő. Edison nem félt attól, hogy hibázik, hát mi se féljünk tőle! Lássuk be, hogy a próbálkozás és a

2. fejezet Hogyan javíthatunk hozzáállásunkon?   A rossz berögződések, „programok ” felismerése és javítása Önkorlátozó hiedelmek , kisebbrendűségi érzés Mint ahogy arról már szó volt, saját határaink tágítása szükségszerű. Ha valami lehetetlennek tűnik is, ne nyugodjunk bele, ne fogadjuk el! Ha így teszünk, csak saját magunknak szabunk határokat! Az „ önkorlátozó hiedelem ” csapdájába eshetünk, ami az, amit a neve is mutat, csupán hiedelem, amit önmagunk kreálunk, vagy mások ültetnek belénk. Azért van úgy, mert ezt hisszük igaznak. Ha pedig esetleg van valami valóságalapja (például ügyetlenebbül blattolunk mint mások, és ezért mondogatjuk, hogy „Én nem tudok blattolni”), akkor is gyakran túlzó (igazából tudunk blattolni, csak nem úgy, ahogy szeretnénk), és csak még mélyebbre taszít, süllyeszt minket (minél többet gondolunk erre, annál inkább igaz lesz számunkra). Csupán azért gondoljuk így, mert belénk programozták. A programozók lehettek a szüleink, iskolatársaink, tan

Az ember „határai” és a „lehetetlen feladat” Az ember határai   Gyakran hallok ilyesmit, idősebb tanároktól: „Nagyon fontos, hogy minél előbb felismerjük saját határainkat.” Ez szerintem nem követendő! Én inkább azt tanítanám, hogy semmiképp se ismerjük fel a határainkat! Ne! Az emberek nem fejlődnek attól (vagy csak nagyon lassan), hogy belenyugszanak abba, ami nem megy. Na és hogy „minél előbb”? Főleg amíg fiatalok és életerősek vagyunk, addig ne hátráljunk meg a nagy feladatok elől! Attól nem fogunk tudni előrébb lépni, hogy „Ez nekem nem megy!” felkiáltással szomorúan ülünk a babérjainkon. „Saját határaink felismerése” csupán jó kifogás, ha valaki ki akar bújni a munka alól! "A filozófiám a lehetetlen elérése" - Cseh László világbajnok, kilencszeres Európa-bajnok és olimpiai bronzérmes úszó. A jelenleg aktív férfi versenyúszók legsikeresebbike. Képzeljük csak el, hogy egy sportoló pályája során hányszor gondolhatja, hogy nem képes a már elértnél jobb ered