A hangszeres játék pszichológiája 9. rész

5. fejezet

Befejezés

 

Ne halogassuk tovább álmaink megvalósítását!

Tartsuk észben a következő mondatot: „Más dolog ismerni az utat, és más dolog járni rajta.", valamint egy kínai közmondást, mely szerint „Az ezermérföldes út is egyetlen lépéssel kezdődik.”. Egy pillanattal se halogassuk tovább egy-egy vágyunk beteljesítését! A „holnap” hívogató, holnap mindent meg lehet csinálni… Ne így fogalmazzunk: „Jövő héttől többet gyakorolok!” vagy „Egyszer majd írok egy saját zenét.” vagy „Nagyon szeretnék énekelni, egyszer elmegyek egy tanárhoz”. A vágyaink és céljaink eléréséhez szükséges tennivalókat kezdjük el már ma! Sem a múltban, sem a jövőben nem cselekedhetünk, csak itt és most! Legyünk bátrak, merjünk „nagyok” lenni! Jusson eszünkbe Davis Lloyd George gondolata: „Ne féljünk nagyot lépni, ha ez tűnik szükségesnek. Két kis ugrással nem jutunk át a szakadékon.” Ha vágyaink néha kissé elrugaszkodottnak tűnnek, akkor se hátráljunk meg előlük! Küzdjünk értük! Legalább próbáljuk meg! Bontsuk kisebb célokra, szakaszokra, lépésekre! Utólag nem azt a tettünket bánjuk meg majd, amit megtettünk, megpróbáltunk (még ha belebuktunk is, a hibáink csak bölcsebbé tesznek), hanem sokkal inkább azt, amit meg se próbáltunk.

Ahogy egy negyvenes éveiben járó asszony mondta: „Olykor visszatekintek az életemre, és elgondolom, mi mindent csinálhattam volna, mi minden lehetett volna belőlem. Elfog a düh, ha belegondolok, milyen ostoba voltam.” Ha azon kapjuk magunkat, hogy valamilyen fontos dolgunkat készülünk elnapolni, idézzük fel magunkban egy ismeretlen költő versét, melynek címe: Akartam Úr. Így szól:

„Pajtását Akartam Úrnak

Úgy hívják, hogy Elmaradt.

Keresztezték már az utad?

Tán meglátogattanak?

A Rajtaveszt-lakban élnek,

S osztozkodnak egy szobán,

S hírlik, járt ott egy kísértet

A Lehetett-Volna-Tán”

Higgyünk akaratunk erejében! Tartsuk észben William Ernest Henley: Invictus (latin Legyőzhetetlen) című versében írt sorait:

„Én vagyok sorsom formálója;

Én vagyok lelkem ura.”

Ha valaki nem biztos abban, hogy jó utat választott, esetleg nem szereti a munkáját, vagy nem érzi azt hivatásának, nem fogja örömét lelni benne, és nem lesz rá ereje, hogy mindig megújulva egyre jobbra törekedjen. Aki így érez, bátran próbáljon ki több alternatívát, kezdjen bele olyan dolgokba, amikről addig esetleg csak álmodott! Próbálja ötvözni jelenlegi szakmáját egy másik, érdeklődésének megfelelővel, vagy akár válasszon másikat! Egy német közmondás szerint: „Mi értelme szaladni, ha rossz úton vagy?”. Találjuk meg a magunk útját! Mindenki másban jó, és mindenki jó valamiben.

Végszó a tökéletlenségről, változatosságról, elfogadásról

Az embereket sok minden jellemezheti, de ami biztosan nem, az a tökéletesség. Valószínűleg mindenki egyetért velem abban, hogy mindannyiunktól, de még a legkiválóbbaktól is igen távol áll a hibátlanság. A tökéletesnél elméletileg nem létezik jobb, tehát egy ilyen társunknak tudását és erejét tekintve minimum végtelennek kellene lennie. Elképzelni is nehéz olyasvalakit, aki minden ember minden igényét egyszerre képes kielégíteni, és mindezt úgy, hogy a különböző, gyakran egymást kizáró értékrendek miatt felmerülő ellentmondásokat is „tökéletesen” kezeli. Talán „ő” már nem is ember lenne.

Vajon ha lehetőségünk nyílna rá, akarnánk-e mi is tökéletes emberekké válni, nem törődve azzal, hogy rengeteg embertársunk velünk egyforma? Merthogy alapvetően minden élőlény más, és talán épp ettől olyan különleges.

A dolgok igazi szépsége változatosságukban, tökéletlenségükben és megismételhetetlenségükben rejlik. Milyen jó, hogy nincs a világon két egyforma falevél, vagy két ugyanolyan ember. Fogadjuk hát el a dolgokat a maguk tökéletlen szépségében! Fogadjunk be mindent! Meditáció az, amikor befogadunk. Nem irányítani akarunk, csak részesei lenni a történéseknek. Legyünk nyitottak az új dolgokra is! Időnként gondolatainkat „kikapcsolva”, elégedetten nézzünk szét! Ha elég nyitottak vagyunk környezetünkre, „megérthetjük” azt, és még az addig rútnak, vagy szomorúnak vélt dolgok is boldoggá tehetnek bennünket. Hiszen az élet és a világ úgy teljes, hogy jó és rossz, öröm és bánat egyszerre vannak benne. Ezeket a dolgokat elgondolva beláthatjuk, hogy a legtökéletesebb dolog a tökéletlenség.

 Mivel mi magunk tökéletlenek vagyunk (a világgal együtt), zenejátékunk sem lesz soha tökéletes, és ugyanúgy nem létezhet két egyforma előadás sem. De pont ezektől lesz olyan csodás, akár egy virág, ami csak egy nyáron át él, vagy egy ákombákom rajz, amit egy kisgyerektől kapunk.

Ha valamit szeretettel adunk, az a legnagyobb ajándék. Ezt kell szem előtt tartanunk, amikor úgy érezzük, hogy egy koncert sikerülhetett volna jobban is, vagy hogy szakmai igazságtalanság ért minket. Aki nyitott volt a produkciónkra, nem a hibákat tartotta fontosnak belőle. Mindenki ejthet hibákat, és aki keresi őket, az meg is találja.

Ne akarjunk tökéletest, csak mindig egyre jobbat! Lehetőségeink - csak úgy, mint a világegyetem – végtelenek, bátran kísérletezzünk, és soha ne adjuk fel!

 „Terjeszd szét szárnyaid!”Ariel angyal üzenete:"Most ne tétovázz! Itt az idő, készen állsz a magasba emelkedni!"

---

A hangszeres játék pszichológiája

A gyakorlás és koncertjáték minőségének növelése elménk erejének hatékonyabb használatával

2007. április