Műanyag nád teszt 5. rész

Sziasztok Zsófi vagyok, ez pedig a műanyag nádakkal foglalkozó sorozatom következő része, szóval örülök, hogy itt vagytok, és akkor csapjunk bele!

Első látásra
Nem olyan régen tudtam meg, hogy ez az anyag valahogy úgy készül, hogy egymásra rétegeznek műanyag rétegeket, és ettől lesz olyan valósághű a felépítése a nádnak, hogy nem egy öntvény, vagy nem egy egybe valami. És aztán azt formázzák mindenféle gépekkel. Meglepően valósághű az érzet is szerintem. Az újabbaknál már figyelnek erre, hogy egy icipicit megérdesítik, és ezzel is jobban hasonlít az érzet. Nem ugyanolyan egyébként, így is egy kicsit csúszósabb, de szerintem ez tényleg már csak megszokás kérdése, és olyan kicsi különbség, hogy nem igazán számít. A szélei a nádnak össze vannak olvasztva, vagy nem tudom, milyen technikával csinálják, de az a lényeg, hogy itt oldalt tutira nem jön ki a levegő, és ez tök jó! Most nemrég vettem föl életem első lemezét, 11 számból 10-et műanyag nádon vettem föl, tehát egyetlenegyet vettem föl csak csőnádon. Augusztusban volt egyébként ez a felvétel, és augusztusban volt utoljára csőnád a számban. Azóta csak műanyagot használtam, és egyáltalán nem hiányzik a csőnád, az az igazság.

Előnyők
Mi mindenért jó egy műanyag nád? Először is nem kell beáztatni. Ez kis előnynek tűnik, de nekem óriási, fantasztikus könnyebbség már ennyi is. Nem szárad ki, ha van egy hosszabb szünet a kottában. A második nagyon jó dolog ezekben a nádakban az, hogy nem érzékenyek semmilyen időjárás- vagy páratartalom-változásra. Tényleg eső, szél, hó, fagy, minden jöhet, a nád ugyanúgy fog szólni, ez nagyon megnyugtató számomra, és nem utolsó sorban utazás közben is ez nagyon jól jöhet, hogy az ember átrepülhet egy teljes óceánt, a nád akkor is ugyanolyan marad. Borzasztó jó dolog, tényleg! Nekem ez, hogy tudom, hogy mire számítsak, ez egy óriási nagy előny ezeknél a nádaknál. Szerintem talán ez a leginkább az, ami miatt így a szívemhez nőttek. Az ember tudja, hogy mire számítson. Nem változik, mindig jó. Ha nem is kiváló, mert lehet, hogy nem csillagos 5-ös, vagy ritka a csillagos 5-ös (pici különbségek vannak köztük), de négyes-ötös minden nád. Az meg mennyire jó már nem? Tényleg! Király! A harmadik nagy előnye pedig az, hogy sokkal tovább lehet rajta játszani. Az én legrégebbi és legtöbbet használt műanyag nádamban jelenleg kettő hónap kemény munkája már benne van, még nincs lefújva, nem tudom hogy mennyi van még benne, rengeteget lehet rajtuk játszani, tényleg. Ami még nagyon jó ezekben a nádakban, hogy aránylag tiszták, és nagyon ritkán csúsznak föl. Ez a jövő. Ugyanúgy, mint a vonós hangszereknél a bélhúrok, előbb-utóbb szerintem a csőnád is el fog avulni. Korszerű, megbízható, strapabíró. És amit még el akartam mondani, egy ilyen kis lelki dolog: Azelőtt ugye hajlamos voltam fölrakni a legrosszabb nádjaimat a gyakorláshoz. Rosszul szólt, nem ment, nem indult el, nem volt elég halk, nem volt elég hangos, bénáztam össze-vissza, és tényleg az esetek 95%-ban kiderült, hogyha előkerül egy jobb nád, akkor itt van azért a fagottos is. Csak nem volt jó nádja. A jó nádakkal viszont mindig spórolnom kellett. Szóval kell a lelkemnek egyszerűen, hogy jó nádon játszhassak. Most már nem állok föl utána úgy, hogy inkább átképeztetem magam varrónőnek, vagy brókernek... Az ember lelkének kell ez a bizonyosság, hogy: igen, jó fagottozni, szeretek fagottozni, jól esik fagottozni, nem pedig alkalmatlan fadarabokon szerencsétlenkedni gyakorlás címén. Ja, és egyébként a gyakorlási időnek nagyon nagy százalékát el is lehet hagyni amiatt, hogy nagyon sokszor az ember azért fújja, mert küszködik a náddal. Mert nem indul el a hang, mert csúnya, vagy ilyesmi. Most meg tudok a darabra koncentrálni, hogy hogy mozog az ujjam, meg hogy mozgatom a számat, mert nem kell más hülyeségekkel foglalatoskodni. Szerintem ez a műanyag nád ez most egy olyan áttörés, hogy ez abszolút megkönnyíti a dolgunkat.

Rövid teszt
Na, a legfölső hang, amit ezzel a náddal fújtam, az egy kétvonalas G volt. Amelyik nádon már G-t is lehet fújni, nekem az jó. Sőt, már hogyha az E kijön örülünk, nem igaz? Szóval ez egy nagyon szuper kis nád, kimondottan guszta fagotthangja van. Jó, lehet ennél nagyobb hangon is fagottozni, de szerintem zenekarban nem biztos, hogy kell. Szól fenn, lenn.

Írjatok kommentben kérdéseket, ez nagyon fontos, amire tudok tényleg legjobb szívem és tudásom szerint válaszolni fogok.

Szerintem...
Mindenféle jót szeretnék mondani ezekről a nádakról, mert szerintem objektíve ez az igaz, és kicsit most harcolok önmagammal, hogy miket mondjak pontosan, mert nekem totál beváltak, nekem nagyon tetszenek ezek a nádak. Senki nem fizetett nekem azért, hogy ezt mondjam nektek, de szerintem ezek a nádak nagyon jók. Tényleg! Azért mondom, mert nekem sokat segített. Nekem tök jó, hogy nem kell izgulnom azon, hogy most akkor jó nádakat kapok-e vagy nem jó nádakat kapok-e, meg jajj el kell értük menni, meg ú nem lesznek kész időben, meg nem tudom.... Megrendelem - mondjuk hármasával, vagy ilyesmi - és akkor van nádam hónapokig. És tényleg hónapokig egyébként, mert iszonyú sokáig lehet rajtuk játszani. Viszont hogyha nagyon objektív akarok lenni, akkor azért a rossz dolgokat is el kell hogy jó elmondjam, meg részletesen, hogy minden lehetséges mellékhatást, meg mellékzöngét tényleg felsoroljak nektek, ami egy picit is zavarhat titeket ezekben a nádakban. Sok embernek szerintem problémája ez az 'Úristen, mit fognak szólni'. Hát, nekem is megfordult a fejemben, de annyira szuperul szólt az első műanyag nádam, hogy simán föltettem rögtön a próbára, ahogy kicsomagoltam, és azon fújtam egész próbán, meg utána egész héten. Volt, akinek csak napok múlva tűnt fel, hogy min játszom. Szolíd, szép a kinézete, és aki nem így néz oda, az szerintem nem veszi észre, hogy ez mi, a hangján biztos, hogy nem fogja hallani.

Hátrányok
Ami engem legjobban zavar hátrány, hogy itt a hátuljánál kitágul a nád, elkezd egy kicsit lötyögni, és utána meg leesik. Hogyha az ember egy kicsit szájjal bólogat hozzá ugye - játék közben nyilván óhatatlanul az ember mozog a fejével is - akkor leesik. És akkor cigipapírt kell alá rakni. De egyébként ez meg 100%-osan megoldja a problémát, egy csomag cigipapír szerintem fillérekbe kerül, szóval annyira nem nagy áldozat talán. Amit még nem szeretek bennük, hogy lehetetlenség őket megjelölni. Annyira sima ez a kis fém felülete, hogy egyszerűen minden lejön róla. Emiatt nem is tudom, hogy melyik-melyik soha. Harmadik hátránya: tök undorítóan néz ki hogyha az ember teleköpködi. Ez most a legcsúnyábban teleköpködött nádam, ezt őszintén szólva nem is tervezem a közeljövőben kitisztogatni, mert ez tök jól szól most így, ezt nem bántom. Negyedik hátránya: nagyon kell rá vigyázni. Tényleg nagyon kell rá vigyázni. Az ember nem figyel egy pillanatra, nekimegy, akkor itt a szélén már néha látni, hogy kis hajszálrepedések lesznek rajta. Most nyilván nem lehet még szétszedni a két részt, de azért törik, körülbelül annyira törékeny, mint egy hagyományos nád, és ha rossz helyen repedt, akkor recseg. És halljátok ezt a pici sistergős hangot? Ez már extrém halk hang, de akkor se sisteregjen! Ez egy kicsit sistereg. Cserébe szép hangja van. Körülbelül évente jönnek ki az új szériás nádak, minden évben érezhetően változtatnak rajtuk. Nekem eddig a 2015-ös Medium modell tetszett leginkább. És az utolsó hátránya az, hogy elég drága. Egy próbát szerintem mindenképpen megér, és hogyha az ember egy vagy két ilyen nádat vett, akkor már tényleg felelősen el tudja dönteni, hogy hogyan tovább. Biztos, hogy tudja használni az, aki profi, és napi szinten használja a hangszerét. Biztos, hogy le tudja fújni, tudja használni nagyon-nagyon sokáig, és szerintem nagyon hálásan tudja használni.

Hogyha tetszett ez a videó, akkor lájkoljátok a videót, lájkoljátok a facebook oldalamat, tervezek még nagyon sok mindent, tényleg rengeteg ötletem van! Nem tudom eleget hangsúlyozni, hogy ha kérdésetek van, akkor kommenteljétek ide! Amíg legközelebb találkoznánk, addig is szép napokat, de legfőképpen jó nádakat kívánok Nektek!