Interjú Hartenstein Istvánnal

Hartenstein István ma Magyarországon egyértelműen az egyik legsikeresebb fagottművész. Eddigi felületes ismerettségünket csak akkor kezdtem el igazán sajnálni, amikor az interjú előtti kutatásom részeként felkerestem volt növendékeit, akik annyi szépet mondtak róla, és nem csak mint tanárt dicsérték, hanem mint kollégát és legfőképpen mint embert. Őket hallgatva az jutott eszembe, hogy mindenki örülne - köztük én is - ha ilyen nyomot hagyhatna az emberek szívében. Hartenstein István mondhatjuk, hogy jelenleg tanári karrierje csúcsán van, és eddigi munkájából is látszik, hogy méltó folytatása a nagy elődöknek. Az interjút 2018. szeptember 5-én készítettem. 

Mindenki, aki ismer, csak szuper jelzőkkel illet. Azt mondják rólad, hogy türelmes, közvetlen, vidám, vicces, nagytudású, szerény és emberközpontú vagy. Te vagy az, akit egyszerűen mindenki szeret. Ezt hogy csinálod? 

Ilyen vagyok. Én nem törekszem erre. Azért a pedagógus elődök, akik az embernek példaképei - főleg Keszler Tanár Úr, meg hát a korábbi tanárok is - a tanításon, fogásokon, szájtartáson kívül fontos emberi értékeket is adtak, és tanárként nemcsak óhatatlan, de fontos feladat is, hogy a növendékeknek egyfajta látásmódot, emberi tartást is átadjunk. 

A másik, amit nagyon kihangsúlyoznak Veled kapcsolatban, hogy mindenből szeretsz viccet csinálni.
Enélkül semmit nem ér!
Miért pont a fagottot választottad, és ha most választhatnál hangszert, akkor merre indulnál?

Ez véletlen volt teljesen, mert előtte hegedültem 5 évig. Játszottam zenekarban is, főleg 3. hegedű szólamvezető voltam, ez volt a brácsa helyett. Néha szólóztam is, Vivaldi hegedűversenyeket például. Mentem volna Pécsre a konziba, de eltört a csuklóm - kosaraztam a suliban, és elestem. De még ez előtt volt egy szolfézsverseny Sopronban. Jól ment a dallamírás, a lapról éneklés. Egy egész busszal mentünk, és egyedül én kaptam egy harmadik díjat. Blattolás volt, és az utolsó pár ütemet dupla tempóban énekeltem. Hibátlan volt, csak dupla tempóban. Ez októberben volt, és én csak szeptembertől voltam zeneiskolás, addig zenei általánosba jártam, ahol nagyon jó énektanárunk volt.
Hát gratulálok, ez tényleg nagyon nagy dolog. Hány éves voltál ekkor?
Hetedikes. Utána kitörtem a bal kezem, és nehezen gyógyult, lemerevedett, valamennyi maradt is ebből. Nem tudtam eléggé kifordítani, pedig jól ment a hegedű előtte. Februárban a tanárom kitalálta, hogy mivel nem megy ez a hegedű rendesen, kéne választani valami más hangszert. Volt egy tanár a kaposvári zeneiskolában, Hencz Mihály katonazenész, oboista, aki egyébként Bokor Palit is tanította. Hozzá mentünk le.
Mert ő már duruzsolt a tanárod fülébe esetleg?
Beszéltek már, akkor egy növendéke se volt, mert Pali akkor már a Bartókba járt Harához. 8 fagottja volt a zeneiskolának, ebből 7 olyan, amibe még soha nem fújtak bele. Ő megrendelte, korábban volt növendék. Végül nekem aznap meg kellett fújni a fagottot, és tetszett! Mindjárt hazavihettem, hogy próbálkozzak. Nem volt semmi problémám a kottaolvasással, ritmusokkal. A fogásokat és a szájtartást megtanultam, és működött! Ez februárban volt, és októberben mentünk Keszler Tanár Úrhoz előfelvételire, akkor nyolcadikos voltam. F-dúr skála ütve, kötve... Meg valami etűd meg darab, Weissenborn... Emlékszem, hogy mivel csak február óta fagottoztam, Keszler Tanár Úr leült a zongorához, és elkezdett harmóniákat, hangközöket leütni, vissza kellett énekelnem, és ezzel nem volt semmilyen probléma. Már jóval később, amikor beszéltünk, úgy emlékezett vissza erre, hogy egyetlen egyet sem rontottam el, csak olyat, amit ő se hallott, mert annyira magas, vagy annyira mély volt, vagy annyira hamis volt a zongorán, de a hallható tartományban mindent hallottam. Ő nem tudta, hogy ilyen jó vagyok szolfézsból meg összhangból. És Magó nádon fújtam, még arra is emlékszem! Jött Magó a zenekarba haknizni, és a tanárommal együtt játszottak, kért tőle nádat nekem. Tavasszal Keszlerhez ketten felvételiztünk. A felvételi napján jött az igazgató, hogy nekünk nem kell fagottoznunk, csak az elméletet írjuk meg, mert nem tudott lejönni a Tanár Úr. Mi ezt nem tudtuk, de Keszler Tanár Úr előtte azt mondta az igazgatónak, hogy ha nem teljesen hülyék szolfézsból, akkor felveszi őket, de ha nem tudják leírni a dallamot, akkor nem. Másnap hívott a tanárom, hogy két hibátlan lett a felvételizők között, az egyik az enyém. Aztán onnan már Keszler Tanár Úr irányított.
Amikor hozzá kerültél, akkor ő már régóta tanított?
'66-tól tanított, és én '77-től jártam hozzá. Vajda és Zseni voltak az első növendékei. 

Az interjú előtt a fagottművésszel, akit mindenki csak Hartinak hív

Akkor is zenész lennél, hogyha esetleg újra kéne választanod?

Igen. Azt nem tudom, hogy fagottos-e, mert mondom, elméletből elég jó voltam. Kellett volna valami inspiráció, mert lehet hogy én azért dirigálni is tudtam volna. Az általános iskolai kórusunkat vezényeltem. Ha nem fagottozhatnék egyetlen dolgot tudok elképzelni, hogy dirigálnom kell. Játszottunk néhány remek karmesterrel az Operaházban. Vladimir Spivakovval például játszottuk Csajkovszkij 5. szimfóniáját. A közönségnek és nekünk is elmondta, hogy 10 éves volt, amikor az anyukájával ült Moszkvában egy koncerten, ahol ezt a szimfóniát dirigálta Sztravinszkíj. Mielőtt az a koncert elkezdődött volna megfordult Sztravinszkíj a közönség felé, és azt mondta, hogy szeretné elmondani, hogy amikor ő 10 éves volt, itt, ebben a teremben hallgatta ezt a szimfóniát, és ezen a helyen itt állt Csajkovszkij és ő dirigált. Spivakov ezt hallotta!

Nem sajnálod, hogy a hegedű karriered így derékba tört?

Nem tudok vele mit kezdeni, az ott abbamaradt... Igazából azért nem volt törés, mert nagyon jól ment a fagott, és Tanár Úrral nagyon élveztem a munkát, a hegedülés nem hiányzott. Most, hogy nem fújhatok, most időnként szoktam hegedülni. Már mondtam Lakatosnak, hogy hegedűvel fogok bejárni tanítani, mert bizonyos dolgokat meg tudok rajta mutatni, és jobban, szemléletesebben, mint ahogy énekelek. Máshogy gondolkodik az ember, ha énekel, máshogy, ha fagottozik, máshogy, hogyha hegedül.

Karrier infók
"Zeneiskolában 5 évig hegedültem Gyánóné Bokor Máriánál, majd fagottozni kezdtem Hencz Mihály Tanár Úrnál. A pécsi konziban Keszler György Tanár Úrnál tanultam 1977-1981-ig. A Zeneakadémián 1981-86 ig Janota Gábor és Fülemile Tibor Tanár Urak voltak a tanáraim. 1984 decemberétől tagja vagyok a Magyar Állami Operaház Zenekarának. 1987-91-ig tanítottam a veszprémi konziban, 1991 óta pedig a Szent István konziban. A Zeneakadémián óraadóként tanítok 10 éve. Rendszeresen játszom a Budapesti Vonósokkal és a Liszt Ferenc Kamarazenekarban. Alapító Tag vagyok az Intermoduláció Kamarazenekarban és a Penta Fúvósötösben."

Úgy tudom egyszer, amikor Janota Kanadába ment, akkor neked kellett helyettesíteni. Hogy volt ez?

Hát, ez már később volt, diploma után 4-5 évvel, és ő kért meg. Nagyjából másfél évig tanítottam, Olajos Gyuri is hozzám járt.

Van különbség a mostani helyzet meg az akkori közt? Sokat változtál?

Több koncepcióm lett, mint akkor volt. Tudtam mit mondani a gyerekeknek akkor is, ezzel nem volt probléma. Biztos lehetett volna jobban, meg máshogyan, dehát valahol el kell kezdeni.

Nyilván. És akkor már érezted, hogy a tanárkodás tetszene Neked?

Az mindig is tetszett, mindig érdekelt. De igazából nemcsak Janota hívott engem, hanem Füles is, mert ő ez idő tájt is ott tanított, és mellé kellett valaki. Abban egyeztek meg, hogy nekem szólnak. Pedig nem volt túl jó a kapcsoltatunk Fülessel, már rögtön az első órán összevesztünk. Én is fiatal voltam, bolond még az ember teljesen. Füles reggeltől estig gyakorolt, és ezzel tanult meg jól fagottozni. Az első órán azzal kezdte, hogy egy staccato gyakorlatot odaadott, hogy ezt minden órán 160-ban el kell játszani. Hát, eleve el se tudom játszani 160-ban, nem hogy minden órán... Teljesen felkaptam a vizet, hogy miért kell minden órán! Azt mondta, hogy egy első fagottosnak 160-nal kell hogy menjen a szimpla nyelve. Nekem eleve nem ment annyival, duplázni azt úgy ahogy tudtam. Elmondtam neki, hogy jó, én következő héten eljátszom, de soha többet! Ezen teljesen megsértődött, én meg nagyon pipa voltam, és végülis ebben maradtunk... A többiek mind játszották utána, csak én nem... De aztán hallgattam rá, mert beláttam, hogy sok mindenben igaza van. Akkorra már hozzá voltam szokva Keszler Tanár Úrhoz, aki nagyon jól csinálta, és azzal azért nem könnyű versenyezni. Most már máshogy látom persze. Nyakas voltam és fiatal, de az nem baj. Vállaltam a véleményemet.

És egyébként tiszteltek érte ezek szerint, ha Téged kértek meg utána tanítani. 

Jóban lettünk utána Fülessel. Diplomáig 1,5 évig tanított, és nála nagy volt az elvégzendő anyag, gyakorolni kellett. Janotánál nem volt olyan nagy hajtás. Füles az etűdöket követelte, letolt, ha nem ment. Hajtotta az embert, és már az is valami. Ezért hálás kell, hogy legyek. 

Hartenstein István a zenekarban. Forrás: failoni.hu

És a duplanyelvet hogy tanultad meg? Szerintem ez akkoriban nem volt alapkövetelmény.
Keszler Tanár Úr még a konziban tanított duplanyelvet. Az ment, hogyha gyakoroltam. De igazából az operában nem is kellett annyira, ott egy Beethoven 4. Szimfóniával azért ritkábban kerül szembe az ember.
Te Keszler Tanár Úrnak valami kedvenc növendéke voltál?
Sok növendékével nagyon közeli, baráti viszonyban volt. Biztosan akadtak köztük kedvencei. Talán én is közéjük tartoztam.
És a tanulmányaid után hogy alakult az életed?
Tanítottam Veszprémben. '87-91-ig. Emellett még a Bartókban is tanítottam Vajda mellett 1 évig, de az már sok volt. Ekkor hívtak a Szent Istvánba, és azt választottam. Ez '91-ben volt, és még most is ott vagyok.
Töretlenül azóta is?
Volt, hogy Keszler Tanár Úrral közösen is tanítottunk, amikor sok növendék volt, és volt 2 olyan év, amikor Keszler teljesen egyedül tanított, de aztán azt mondta, hogy nem bírja.
Ellestél tőle kis trükköket?
Persze! Eleve hozzá jártam, és utána is sokszor bejártam az óráira. A főiskolán is volt olyan, hogy Lakatos megkérte - akkor hárman tanítottunk a Semmelweis utcai épületben - hogy jöjjön be zongorás próbára helyette, mert valami dolga van. Én a szomszéd teremben éppen nádfaragást tanítottam. Megyek át, hogy pár szót beszéljünk, és hát tudod, Tanár Urat nem lehetett kizökkenteni, le kellet ülni, és megvárni, amíg végez. Úgyhogy leültem, mondjuk még egy órám lett volna, de Tanár Urat ez egyáltalán nem érdekelte. Ha ő délig tanít, akkor délig fog tanítani. Megjött Gyuri, szervusz-szervusz, vicces pofon... Aztán Keszler így: "Kisfiam, ülj le a Hartenstein mellé, maradjatok csöndben!" Leültünk, és ott hallgattuk, ahogy tanít.



Még arról tudok, hogy 2015-ben Te lettél az év zenekari művésze az Operaházban. Ezt hogy fogadtad?  
Kétszer is voltam év művésze, és arra vagyok büszke, hogy mind a kétszer úgy, hogy a zenekar szavazott, nem a vezetőség döntötte el. Először '98-ban, aztán 2015-ben is engem választott a zenekar, ez nagyon megtisztelő!
Ez, hogy egy fagottost válasszanak, tényleg nagy dolog! És hogy fogadtad, amikor megváltak Tőled? 
Én előtte elmentem szakmai nyugdíjba, mint szinte mindenki, amikor lehetett, és akkor minden nyugdíjast elbocsájtottak, összesen 23-at (ebből 11 szakmai nyugdíjast, köztük engem), ezen felül még 10 embert csoportos leépítéssel. Akkor 49 éves voltam, és volt nálam fiatalabb is, akitől megváltak. Végülis kettőnket visszavettek a 33 emberből. 50 évesen úgy kerültem vissza a munkahelyemre majdnem 30 év után, hogy egyszerűsített próbajátékot játszottam.
Ehhez nagy lelki erő kellhetett, gratulálok! És ahhoz is, hogy a legutóbbi fagottversenyen a növendékeid a Szent Istvánból valósággal taroltak! Mindegyiknek látszott a szemén a lelkesedés és a bizalom a hangszer és a tanáruk iránt. Mi a különleges tanítási módszered, amivel szárnyakat adsz nekik? És minden növendéked imád egyébként, akivel beszéltem!
Ezek a konzisok most valahogy jók. Van pár kiemelkedő, akik ugye most külföldre mentek, ez a többieket is motiválja. Mindenkiből meg kell próbálni a lehető legtöbbet kihozni. Egy gyerek különböző hibákat csinál, és van olyan, amiről a tanár tehet, de olyan is, amivel a tanár nem tud mit kezdeni. Bizonyos szakmai dolgokért viszont mindenképpen a tanár felel. Az igényszint az nagyon döntő. Ha igényes a tanár, akkor a gyerek magával is igényes lesz, akkor nem fog megelégedni, hanem még jobban, még szebben, még muzikálisabban próbálja. Nincs nagy titok. Csipkedik magukat. Itt volt Dolfin Benjamin, Szutor Lili, ők nagyon húzzák a többieket. Kiállnak a színpadra, és ahogy a kisebbek hallják, hogy a nagyokból milyen muzikalitás jön, hogy milyen színvonalon megtanulták a darabokat, az azért motiválja őket. Lilit most első helyen vette fel Azzolini, Beni pedig Bogányi Bencéhez megy ettől a tanévtől. Ő elvégezte az első évet a Zeneakadémián, de már tavaly is fontolgatta azt, hogy külföldön szeretne továbbtanulni. Mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy egyszerűen más világ van, mint a mi időnkben, és ha nekünk ilyen lehetőségünk lett volna, mi is elmentünk volna. Én javasolom a növendékeknek, hogy felvételizzenek ide is, oda is. Vannak olyanok, akiket gyakorlatilag kevés helyre nem vennének fel a világon. Akkor meg miért ne mennének?
Azt a mindenit, gratulálok! Nagyon örülök ezeknek a sikereknek és nagyon drukkolok értük!
Ehhez kapcsolódóan egy anekdota, hogy '90-ben volt a müncheni ARD verseny, amin én is indultam. Baráth Adriennel ketten voltunk magyarok, összesen 65-en indultunk. Ez volt az, amikor Azzolini második lett, Dag Jensen pedig harmadik és első díjat nem adtak ki. 9-en jutottak a második fordulóba, mi magyarok nem. A zsűriből Turkovichoz odamentem, miután kiestem. Ő  azt mondta, hogy egy ilyen nemzetközi versenyen nem lehet bejutni a második fordulóba, ha nincs magyar a bírálók közt. Így mi Adriennel már ott ültünk a második fordulóban a közönség soraiban, és hallgattuk Azzolinit. Istenien játszott! Telemann f-moll, saját díszítésekkel, saját kísérővel... Azt szerintem most se tudja senki jobban eljátszani, meg akkor se tudta. Fantasztikus volt, és Adri megkérdezte, hogy "ez után jöttem én az első fordulóban?" Mondtam neki, hogy igen. Amikor viszont Azzolini első fordulóját hallgattam, akkor arra gondoltam, hogy ha jön egy ennél jobb, akkor ennek így semmi értelme, úgyhogy én abbahagyom a fagottozást! Nem jött jobb! (nevet) És most Lili nála fog tanulni. Nagyon tetszett neki Lili. Nem is gondolta, hogy ilyen tehetségek vannak itt Magyarországon, vagy Kelet-Európában. Tehát hat növendékem maradt, de hárman jöttek, úgyhogy most kilencen lesznek.
Elmondhatjuk, hogy ma már Te is egy vagy a nagy fagottmesterek közül. Volt növendékeid szerint mindent tudsz a fagottról. Hogy szó szerint idézzem: "Vér profi, mindent tud és halál laza"! Lajos János, Vajda József, Keszler György... Remélem, hogy mindent megtanultunk Tőlük, amit csak lehetett. Tanárként mit gondolsz, átadható-e minden tudás, vagy egy szeletet mindenki magával visz? 

Szerintem átadható, legalábbis az ember igyekszik, aztán hogy mi nem sikerül, azt már nem tudom. Biztos, hogy valamit magával is visz az ember, de hát igyekezni kell, legalábbis én így teszek, meg a többieken is azt láttam, hogy igyekeztek. Az ember a gyerekeiben meg a növendékeiben él tovább, a többi úgyse fontos!
Mondj egy személyt, akit különösen csodálsz, és hogy miért!
Csak olyat tudok, aki már nem él: Keszler Tanár Úr nekem nagyon meghatározó volt! A mostaniak közül akárhogy gondolkodok nem tudok.
Szerintem Tőled Keszler Tanár Úr erre egy tökéletes válasz, mert lassan inkább már Te kerülsz ugye olyan státuszba, hogy Te leszel az, akit mások csodálnak.
Jaa! Hát azt nem tudom... Ezen nem is gondolkoztam.

Hartenstein István az év pedagógusa Zuglóban. Kép a díjátadóról. Forrás: zuglo.hu

Kacérkodtál-e valaha komolyan a külföldre költözés gondolatával, és szerinted a mai magyar fagottozás mennyire tud a nyugati világban helytállni? Bár a jelek szerint a növendékeidnek ez sikerül. 
Volt róla szó még 86-ban. Voltam egy zenei táborban Nyugat -Németországban, és ott találkoztam egy tanárral, akit Buschmann-nak hívtak. Meghallgatott, és azt mondta, hogy fel tud venni, de az ösztöndíjban nem tud segíteni. Ez nyár végén volt, és szeptember elején volt a próbajáték az Operába. Oda felvettek második fagottra, így ott maradtam. De nehezebb lett volna külföldre menni akkor, mert disszidálni kellett, és nem lehetett tudni, hogy 4 év múlva jön a rendszerváltás. Még így sem könnyű, hogy közös Európa van, mert csak itt van az embernek a családja, és ezt is figyelembe kell venni. Valaki simán elmegy, de szerintem a többség nehezebben.
Én régebben inkább azt gondoltam, hogy Nyugat-Európában nehezen tud egy kelet-európai felfogású fagottos labdába rúgni, de a példáidból meg már úgy érzem, mintha felnőttünk volna hozzájuk. Ott van egyfajta hangideál és maximalizmus, elképesztően stabilan játszanak és egyértelműen más hangon. Ezek szerint ezek a fiatalok teljes mértékben helyt tudnak ebben is állni?
Persze! Nem mondanám, hogy ekkora különbség van. De annyit nem éltem külföldön, hogy ezt fel tudjam mérni. Lehet, hogy kicsit máshogy látjuk, mint ami a valóság.
Én Richard Gallerhez jártam egy évet, legfőképpen ebből látom, hogy ott mi megy, és hogy miket tudnak a növendékei. Valamiben elképesztően profik, de van, amiben viszont szerintem gyengébbek, mint mi. 
Azon a müncheni versenyen Galler is ott volt, a döntőbe már nem jutott be. Viszont Tunemannak mind a nyolc növendéke aki indult, bejutott a 19 közé, és mind jók voltak. Nyilván volt kiből válogatnia...
Éltél-e már át olyat, hogy legszívesebben elsüllyedtél volna? Mesélj! 
Volt olyan, hogy elkéstem az Operából, akkor az szörnyű volt. De azért 30-40 év alatt belefut az ember ilyenbe!
Hogyha csak egy-kettőbe, akkor Te egy nagyon pontos, precíz ember vagy ezek szerint. 
Egyszer volt egy Petrovics opera, amiből 4 ment zsinórban, mindegyik 7-kor kezdődött, csak a legutolsó kezdődött 6-kor, mert Kovács János a Lisztéket dirigálta fél nyolctól a Zeneakadémián. Én szépen mentem 7-re, de jó időben, 6 körül odaértem az Operához. Nem is gyanakodtam, hogy miért nincs parkolóhely, csak csodálkoztam. Nagy nehezen megálltam, megyek be... már a portán hallom, hogy szól a zene... Akkor néztem, hogy aznap 6-kor kezdődik az előadás... De végül beértem úgy, hogy nem sokat hiányoztam az elejéről. A trombitásokon kellett keresztülmennem, és pont fújniuk kellett. Négyen felemelték a trombitát, aztán lerakták, hogy bemenjek. Aztán megint. Kovács látta, hogy mi van, feltette a kezét, lerakta, aztán azt mondta nekik: "Mi a fenét csináltok, engedjétek már be!" (nevet)

Hartenstein István feleségével Évával
és kisebbik fiúkkal Péterrel.
Forrás: failoni.hu

Mi a hobbid, miben tudsz örömmel elmélyedni, ha kicsit pihenteted a zenélést? Annyit tudok rólad, hogy szeretsz kirándulni. Most is motorral vagy. 
Hát, én szinte mindig! Aztán ping-pongozni is nagyon szeretek, régebben még a fociztam is, volt keddenként a Szent Istvánban foci, tanárok diákok vegyesen. De ahogy idősödik az ember, ezek nehezebben mennek valahogy. Biciklizni elég sokat szoktam, főleg, hogy Peti fiam kerékpárversenyzőnek készült egy időben, és akkoriban én is sokat bicikliztem. A mozgás az mindenképpen kell, a motorozás meg... mióta az eszemet tudom motorozom! 16 évesen ráültem, és azóta mindig volt valami berregés. Motoros rendőrnek egyébként el tudnám képzelni magam, szerintem az eszem is megvan hozzá! (nevet)

Hogy fogadtad, amikor a fiad, Hartenstein Péter is a fagottot választotta végül? És ő hogy fogadta, ha segíteni próbáltál neki? 
Zeneiskolás korában örültem neki. Ő választott, semiféle rábeszélés nem volt. Elég jól is ment neki. Az nem tetszett, amikor abbahagyta, próbáltuk rábeszélni, hogy folytassa, ha nem is lesz fagottos, de végülis 3 évre abbahagyta. És inkább az volt a meglepő, amikor jött, hogy ő mégis fagottos lesz. De szerencsére ott volt Keszler Tanár Úr, és nem nekem kellett tanítani! (nevet) Peti elfogadja, amit mondok, hallgat rám, de most már kevésbé. Belátja, hogy tényleg tudok neki segíteni, és én soha nem telepedtem rá. És szerintem nem biztos, hogy meg kell a gyereket óvni attól, hogy hibázzon.  

Áldozatkész vagy, és önzetlenül akár plusz időt is szánsz egy növendékre, ha igényli. Opera, tanítás két helyen, család - hogy jut időd mindenre? 

Amikor még dolgoztam az Operában, az rengeteg volt. Hazamentem, és csak néztem ki a fejemből. Így, hogy ott nem dolgozok február óta, így csak a tanítás az vígan megy. Tudom, hogy sok munkát vállalok, de nem lehet kiszállni belőle. Amíg fiatal az ember jobban bírja, de most, hogy egyre gyakrabban kerülök kórházba... (nevet) Lehet, hogy ez is egy intő jel, hogy vissza kell vennem. Viszont Zuglóban az év pedagógusa lettem, ez a kerület kitüntetése, amit a polgármester ad át.

Gratulálok a sikerekhez még továbbiakat és egyre jobb egészséget kívánok! Köszönöm a beszélgetést, a remek zenéket és hogy hagytad, hogy én is közelebbről megismerjelek!