A hangszeres játék pszichológiája 5. rész

3. fejezet

Technikák, hogy közelebb kerülhessünk céljainkhoz

 

Lássuk álmaink megvalósulását az „elme tükrében”!

„Íme egy egyszerű recept képességeid fejlesztéséhez: először tanuld meg megtalálni az alfa dimenziót, s tanulj meg ott tudatosan működni! Másodszor használd képességeidet, hogy közreműködhess a bolygónkon lévő problémák megoldásában, hogy segíts bolygónkat az élet jobb helyévé tenni! Ha ezt a két dolgot megteszed, életed minden területén boldogulni fogsz.” - José Silva

A következőkben röviden szó lesz néhány agykontroll-módszerről. Leginkább azonban mindenkinek azt ajánlom, hogy végezzen el egy agykontroll tanfolyamot, amely amellett hogy hasznos, rendkívül érdekes is! Mindössze 4 nap (2 hétvége) alatt elsajátíthatjuk a fontosabb technikákat.

José Silva (1914 – 1999)

Röviden a meditációról

 José Silva, az agykontroll „szülőatyja” - hivatását tekintve elektroműszerész - 1944-ben kezdte kutatni az elme kihasználatlan lehetőségeit. Tíz gyermeke van, s csupán azért izgatta a téma, mert segíteni akart nekik, hogy jobban menjen a tanulás. Az emberi agyat elektromos szempontból vizsgálta. Felfedezte, hogy agyunk elektromos intenzitása ébrenlét és alvás határán, az úgynevezett alfa állapotban a legerőteljesebb. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy ebben az állapotunkban a leghatékonyabb tanulás. Silva kidolgozott egy olyan irányított meditációt, amellyel kellőképpen ellazulhatunk, de agyunk logikus gondolkodását sem „kapcsolja ki”.

Számokkal kapcsolta össze az ellazulás egyes lépéseit. A 3-as számot a test, az izmok ellazulásával, a 2-es számot a lelki nyugalommal, az 1-es számot pedig a testi-lelki nyugalommal, az alfával. Tehát ülve vagy fekve behunyjuk szemünket, mély lélegzetet veszünk, majd a levegő kifújása közben magunkban háromszor kimondjuk a „három” szót, és közben gondolatban háromszor megjelenítjük lelki szemeink előtt a hármas számot. Ugyanígy teszünk a kettes, majd azután az egyes számmal is, mély lélegzetet veszünk, majd a levegő kifújása közben háromszor kimondjuk magunkban a megfelelő számot, miközben elképzeljük háromszor. Ha már gyakorlottan megyünk alfába, vagy ha fáradtak vagyunk, ennyi is elég ahhoz, hogy a szintre kerüljünk. Ha még nem érezzük magunkat elég ellazultnak, képzeljük el a számunkra ideális pihenőhelyet! Legyen ez egy olyan hely, ahol jól érezzük magunkat, lehet valóságos, de képzeletbeli is. Igyekezzünk minél több érzékszervünket „bevonni” a képzelgésbe (lássunk, halljunk, érezzünk)! Közben esetleg mondogathatjuk magunkban, hogy „Mélyebbre!”, vagy „Lazíts!”, hogy még inkább ellazuljunk. Ha már úgy érezzük, eléggé ellazultunk, programozhatjuk agyunkat. Amikor befejeztük a programozást, mondjuk magunkban: „Hamarosan 1-től 5-ig számolok. Öthöz érve kinyitom a szemem, friss leszek, éber leszek, jól és tökéletesen egészségesnek érzem majd magam. 1, 2, 3 (háromnál emlékeztethetjük magunkat, megismételhetjük az iménti mondatot), 4, 5. Itt ténylegesen kinyitjuk a szemünket, és mondjuk (gondoljuk): „Friss vagyok, éber vagyok, jól, és tökéletesen egészségesnek érzem magam, jobban, mint korábban. És ez így van.” Később, gyakorlottabban már elegendő csupán 1-től 3-ig számolnunk.

Érdemes a meditációt reggel, rögtön ébredés utánra, vagy elalvás előttre tenni, ugyanis elalvás előtt vagy után mindannyian, minden alkalommal átmegyünk az alfa fázison. Ezért - ha még gyakorlatlanok vagyunk - előfordulhat, hogy egyszerűen belealszunk a meditációba. Semmi baj, gyakorlat teszi a mestert! Mások pedig talán meglepődnek, hogy milyen gyakran vannak alfában, például zenehallgatás, vagy mély imádkozás közben. (Nekem például különösen hamar megy az ellazulás, ha Mozart zenéjét hallgatom.)

„Gondolkozz alfában, cselekedj bétában!” - mondta José Silva. Azonban Edison is felfedezte, hogy a szendergés állapotában milyen kreatív elménk. Kezébe fogott egy vasgolyót, leült a székébe, lábához tett egy vasvödröt, lehunyta a szemét és ellazult. Elkezdett gondolkodni az előtte felmerült nehézségen, feladaton. Amikor elaludt, kezéből kiejtette a golyót, aminek csörömpölésére felébredt és gyorsan lejegyezte, amit épp előtte gondolt.

A vizualizáció

Képzeletünkben bármi lehetséges…

A vizualizálás nagyszerű módszer, mert lehetővé teszi, hogy olyasmit képzeljünk el, amit még addig nem láttunk, nem tapasztaltunk. Képzeletünk határtalan. Bármit elképzelhetünk, s így megélhetünk, amit csak szeretnénk. Például elképzelhetjük, hogy mi vagyunk az ókori Egyiptom fáraói, és miénk a legnagyobb hárem e Föld kerekén, vagy lovagolhatunk kék-zöld csíkos lovon, annak ellenére, hogy talán nem is tudunk lovagolni, na és látott már valaki kék-zöld csíkos lovat? Nem valószínű. Mégis el tudjuk képzelni ezt a jelenetet. Sokszor az a baj, hogy az ember saját maga sem hiszi el igazán, hogy képes arra, amit el akar érni. Hát rajta! Ezentúl bátran képzelődjünk!

Képzeljük el alfában, ahogyan átvisszük az akadályt. Persze nem kell túl nagyokat gondolni, olyan dolgokat vizualizáljunk, amelyekről elhisszük, hogy képesek vagyunk rá. Elképzelhetjük, hogy makulátlanul eljátszunk egy nehéz futamot, vagy akár azt, hogy kiválóan megfelelünk egy nehéz vizsgán. Hasonlatos ez az elmetükre-technikához, melyről a következő pontban lesz szó.

Egy jól sikerült szereplést is előre „lejátszhatjuk” gondolatban, mintha csak ott lennénk. Egészen a színpadra lépéstől a kivonulásig. „Játsszuk el” az egész darabot képzeletben, minden részét, úgy, ahogyan azt majd a koncerten hallani szeretnénk, figyeljünk minden apró részletre, minden nehéz részre. Tudományos kísérletek bizonyítják, hogy amikor így járunk el, agyunk pontosan ugyanúgy működik, mint amikor valóban hangszerrel játszunk. Még hatékonyabb ez a módszer, ha más érzékszerveinket is bevonjuk az elképzelt jelenetbe. Érezhetjük például a színpadot bevonó friss lakkot, érezhetjük bőrünkön a hangszert, vagy láthatjuk a terem függönyeit, amint belépünk. Sokáig használtam ezt a módszert szerepléseim előtt. Nagyon pozitív hatása, hogy a vizualizáció után minden lámpalázam elszállt, mintha én már mindent megtettem volna, és már csak a célegyenes lenne hátra. Különösen ajánlom tehát azoknak, akik izgulósak. Tapasztalataim alapján azonban 2 apró hiba van vele. Egyik, hogy nagy arányban úgy is sikerül a produkciónk, ahogyan azt elképzeltük. Tehát ha gondolatban véletlenül elrontottunk, rossznak hallottunk egy részt, akkor az nagy valószínűséggel a koncerten is úgy sikerül, vagy legalábbis eszünkbe fog jutni, hogy ezt előtte, gondolatban elrontottunk és ez zavaró lehet. Egy alkalommal például amikor így elképzeltem a fellépésemet, nagyon szorított az idő. Féltem, hogy már nem lesz időm teljes egészében végigjátszanom agyamban a darabot, ezért rövidítettem és egy ismétlést nem tartottam be. A felvételen az adott résznél jól hallható a másodpercnyi zavar, és az, hogy az első pár ütemet elfelejtettem kidíszíteni, mert úgy meglepődtem, hogy ismételni kell. Másik hátránya, hogy az előadás kissé veszít spontánságából, mert agyunkban „konzerválódik” a darab, emiatt főleg kezdőknek és középiskolásoknak ajánlom, akiknél talán még nem a kifejező zenélés, hanem sokkal inkább a hangszeres felkészültség, a jó technika (manuális-, légzéstechnika, stb.) a fő feladat. Gyakorlás közben viszont ma is használom, általában csak egy-egy ütemre, ilyenkor éber állapotban képzelem el, hogy nagyszerűen sikerül az adott nehéz rész, esetleg többször is, és csak ezután játszom el.

Az elmetükre-technika

Az elmetükre-technikában a vizualizációt használjuk, hogy gondolatenergiánkkal pozitív változást hozzunk életünkbe. A technika 5 lépésből áll:

1.     A probléma felismerése, megfogalmazása. (Például: Koncerteken erős lámpalázam van, és ez hátráltat abban, hogy tudásomat megmutassam.)

2.     Elemzés. Érdemes kérdéseket feltennünk magunknak: ”Miért alakult ki ez a helyzet”, ”Mi a probléma lényege valójában”. (Pl: Azért vagyok lámpalázas, mert tanárom gyakran nagyon negatívan nyilatkozik produkcióimról. Ezért félek, hogy az embereknek rossz véleménye lesz arról, amit csinálok, és ezért gyakran előfordul, hogy saját tudásomban sem vagyok biztos.)

3.     Vegyük számításba a szóba jövő lehetőségeket! Ehhez nagyon hasznos az úgynevezett ötletbörze, melynek lényege, hogy kritika és cenzorálás nélkül leírunk minden eszünkbe ötlő megoldási lehetőséget, ami 10 perc alatt megfordul a fejünkben, legyenek azok a legabszurdabbak is. Gyakran esetleg apró változtatásokkal ezek is járható útnak, jó megoldásnak bizonyulnak. (Pl: Átmegyek egy másik tanárhoz; Jobban bízni fogok magamban.)

4.     Válasszuk ki a megfelelő lehetőség(ek)et!

5.     Cselekedjünk! Kezdjünk el programozni, vagy hajtsuk végre a cél eléréséhez szükséges egyéb cselekedeteket (gyakran a szubjektív és objektív világban egyformán szükség van lépésekre, tettekre)!

Hatékonyan használhatjuk például a következő célokhoz az elmetükre-technikát: kapcsolatok megjavítása; egészség, állóképesség javítása; önbizalom növelése (szó szerint az “énkép” javítása); teljesítmény fokozása; előadói készség javítása; félelem legyőzése. E technikát akkor használhatjuk, ha tudjuk milyen célt akarunk elérni.

A programozás a következőképp menjen végbe:

Alfában képzeljünk el magunk előtt egy sötét keretes tükröt! Képzeljük bele a problémát. 1-2 percig elemezzük, majd “töröljük le”, és soha többé ne idézzük fel! Toljuk kissé balra a tükröt, és képzeljük el, hogy most már szép fehér keret veszi körül, és lássuk benne magunkat, amint elértük célunkat. Képzeljük el érzékletesen, változatosan, éljük bele magunkat, így még inkább leköti figyelmünket. Már előre örüljünk a sikernek, mintha máris elértük volna! A programozás végén érdemes hozzátenni: “Az történjen, ami mindenki számára a legjobb!” vagy “Ez, vagy ennél nagyobb jó, minden érintett számára a legnagyobb jó történjen!”

J. K. Rowling nagysikerű regényében, a Harry Potterben a szereplők Edevis tükrében láthatják vágyaikat

Ezután már mindig csak a fehérkeretes tükörben látottakat képzeljük el. Ha számunkra fontos, vagy sürgős ügyről van szó, akkor naponta többször, perceken át éljük bele magunkat a jelenetbe. Ez lehet egy elképzelt kép, vagy eseménysor. Nyugodtan váltogassuk a “képeket”, hogy a programozás idővel ne váljon megszokássá! Persze nem is muszáj “látnunk”, hallhatunk, érezhetünk is!

Ösztönző magyar sikertörténet:

“Bal oldali cisztám volt, s operálni akartak. Az elmetükre-technikát alkalmaztam. Piros rózsákkal díszítettem fehérkeretes tükrömet, mert ez a kedvenc virágom. Mindennap elképzeltem magam ellazulva, ahogy a ciszta egyre kisebb és kisebb lesz. Beszéltem is hozzá gondolatban, mondtam, keressen magának másik helyet, például költözzön ki a kertbe. Egy hét múlva kellett befeküdnöm a kórházba. Orvosom ultrahangvizsgálatot végzett, és azt mondta, hogy a cisztának még a helyét sem találja!”

Vágy, Hit, Elvárás

Az előbbi technika különösen akkor hatékony, ha:

—   Először is – ahogy arról már volt szó - hinnünk kell abban, amit csinálunk. Ez nagyon fontos. Csak az elérhető, amit legalább egy kicsit annak hiszünk. El kell hinnünk magunkról, hogy képesek vagyunk az adott cél elérésére, különben saját elménk és gondolkodásunk fog határt szabni vágyainknak.

—   A vágy az, ami lök a cél felé. Minél nagyobb a vágy, annál nagyobb az esély, vágyaim elérésére.

—   Ezenkívül közelebb kerülünk céljainkhoz, ha számítunk rá, felkészülünk rá, várjuk, és ezért cselekedni is hajlandóak vagyunk kerül. Ez az elvárás. Valójában bármelyik „összetevőt” helyettesíthet egy másik.

Amiről nem igazán tudjuk elhinni hogy lehetséges, az is elérhető lehet, ha elég nagy a vágy vagy az elvárás bennünk. A hit kapcsán bizonyára sokan hallottak már a placebo hatásról. Ez a következőt jelenti. Azáltal, hogy valaminek valamely mágikus erőt tulajdonítunk, kifejti hatását, annak ellenére, hogy valójában nem tartalmazott semmiféle „varázsszert”. Így lehetséges az is, hogy egy fejfájás elleni tablettának hitt C vitamintól valóban elmúlik a fejfájásunk, és hogy alkoholmentes sörtől is berúghatunk, ha nem tudjuk, hogy az volt. És talán többségében ezért hatásosak a tv-ben látott termékek (gondolok itt azokra, amiket magunkon használunk, a többinél kiderül a turpisság) és ezért van az, hogy meg kell néznünk azt a sok durván túlzó, idióta reklámot, mert a reklámozók is nagyon jól tudják, hogy minél többet látjuk, annál inkább elhisszük. Sőt, a legdurvább reklámok ma már ennél is tovább mennek, megmutatják nekünk (vizualizálják), mi lesz velünk, ha nem használjuk az adott terméket. Például: „A bőrünk kirepedezik, és ez fáj”. „Eljátsszák” nekünk, ahogy a körömgomba bemászik a körmünk alá. Ez rendkívül veszélyes! Főleg, hogy a legtöbb ember fáradtan tévézik, és van, aki ott alszik el, így ezek a negatív képek és hangok még inkább kifejthetik áldatlan hatásukat…

---

A hangszeres játék pszichológiája

A gyakorlás és koncertjáték minőségének növelése elménk erejének hatékonyabb használatával

2007. április